Miért tűrnek csendben a nők?

(Mi áll a hallgatás hátterében: szégyen, gyermekféltés, stb.?)

A bántalmazás fogalma és típusai

Mielőtt erre egyértelmű választ tudnék adni, tisztába kell lennünk azzal, mit is nevezünk bántalmazásnak, mit is tűrnek valójában az áldozatok.

Lelki erőszak

A lelki erőszak formái közé tartozik például a szavakkal való verés, kegyetlen sértések, szóbeli megalázás, gúnyos megjegyzések, csúfnevek használata, lekezelő stílus, csenddel büntetés, önbizalom letörése, állandó kritizálás mindenért, folytonos leszidás, az erőszakért a másik okolása, ellenőrzés- kontroll, elszigetelés (megszabja, hogy kivel, mikor, mit csinálhat, hová mehet a másik), a figyelem megvonása, megszégyenítés mások előtt, megalázás, érzelmi zsarolás, fenyegetés, zaklatás, üvöltözés, káromkodás, zsebek, táskák átkutatása, az idővel való elszámoltatás…

Testi erőszak

Testi erőszak formái a leköpéstől egészen a halálos sérülések okozásáig terjednek, de idetartozik a tárgyak dobálása, ellökés, megszorítás, ütés, verés, rúgás, pofozás, fojtogatás, ütlegelés, fegyverrel való fenyegetés, megégetés, stb. is.

Szexuális erőszak

Szexuális erőszak esetén a nő félelmet, szégyent, bűntudatot érez. Azt éli meg, hogy tehetetlen, képtelen befolyásolni a történteket vagy elmenekülni. A nő akarata ellenére a simogatás, szexuális tevékenységre, pornográfia nézésére való kényszerítés, megerőszakolás, vagy külső szexuális viszony fenntartása, szerető házbahozatala, erős féltékenység, szexuális tárgyként való kezelése, a fogamzásgátlás megakadályozása, abortuszra kényszerítés vagy megakadályozása is bántalmazás...

Gazdasági erőszak

Gazdasági erőszak esetén a bántalmazó nem engedi, hogy a másik fél dolgozzon, tanuljon, önálló jövedelme legyen, vagy ha van pénzforrása, azt elveszi tőle. Minden kiadást, amire a másik kér pénzt, megkérdőjelez, elszámoltatja, vagy nem ad pénzt. A pénzzel kapcsolatos döntéseket egyedül hozza meg, mégis a párját okolja túl sok pénzköltésért …

Tehát a bántalmazás fogalma nagyon összetett, de egy biztos, hogy erőszak szinte soha nem fordul elő önmagában, lelki terror nélkül.

Miért tűrnek csendben a nők?

Így a “Miért is tűrnek csendben a nők?“ kérdésre a választ félig már meg is kaptuk a bántalmazás típusait olvasva, hisz a felsoroltakból egyenesen következik, hogy a lerombolt önbecsülés általános velejárója a bántalmazásoknak, a gyakran elhangzó kifejezések, mint például: úgysem vagy képes egyedül boldogulni, egyedül nem érsz semmit, nélkülem életképtelen vagy… tovább késztetik az áldozatot arra, hogy csendben tűrjön.

Emellett nem ritka, hogy az áldozatok testileg, lelkileg belebetegednek a bántalmazásba és tüneteik, fájdalmaik miatt erejük sincs a kilépéshez, inkább tűrnek és hallgatnak.

Az áldozathibáztatás sem ritka, arról már nem is beszélve, hogy a hatóságok nem segítenek amíg vér nem folyik.

Az anyagi függőség, közös hitel is bennetarthatja az áldozatot a bántalmazó kapcsolatba.

A megfélemlítés, a gyerek elvételével történő fenyegetés is gyakori.

A kilépés utáni rettegés

… és persze ott van még az, ami azután következik, ha esetleg lép az áldozat (mert hiszen ők is informálódnak, keresik a lehetőségeket, kiutat, olvasnak hasonló cikkeket, oldalakat).

Tisztában vannak velük ők is, hogy a bántalmazó ember nem engedi el egykönnyen őket. A no kontakt ellenére is próbálnak majd betörni a privát terükbe. Megpróbálják szinte minden közeli ismerősnél, barátnál, családtagnál a jóakarójuknak beállítani magukat, mindenkire próbálnak ráhatni a környezetükben, manipulálni, rávenni őket, hogy elforduljanak az áldozattól, esetleg segítsenek visszaszerezni az áldozatot. Ennek köszönhetően magukra maradnak általában.

Az új otthon, munkahely előtt fognak leskelődni, fényképezgetni, minden új kapcsolatot próbálnak tönkretenni. Szívességekkel megvett, lefizetett embereket kérnek meg, hogy mocskolódjanak róla az új ismerősöknek. Kitalálnak mindenféle lejárató történetet, hogy mindenkit elüldözzenek, hogy úgy érezze az áldozat, hogy nincs más választása, mint visszamenni a bántalmazóhoz, mert könnyebb vele mint nélküle.

Ha a megvett ismerősök nem elég hitelesek, akkor ők lépnek akcióba, felkeresik, zaklatják azt, aki útjukban van. Kacatokat, ajándékokat pakolnak az áldozat kocsijára, ajtaja elé, ezzel próbálják az áldozatot manipulálni, szégyeníteni. Álnévről fogják fenyegetni. Az új ismerősöket is addig fogják zaklatni, amíg azok azt nem mondják, hogy nekik ez az egész macera nem kell, távoznak az életükből, folytatja a bántalmazó az elszigetelést.

A pszichopatákra pedig különösen jellemző, hogy nem tudják elviselni, ha továbblép az áldozat és mással alakít ki romantikus kapcsolatot, így mindent megtesznek annak érdekében, hogy tönkretegyék azt, ezért pedig a végsőkig elmennek. A felsorolt dolgok évekig is elhúzódhatnak (egy “extrán beteg“ pszichopata akár 2,5–3 évig is zaklatja, leskelődik, követi áldozatát). A rendőrségtől pedig nem várhatnak segítséget.
Mindezt tapasztalatból is mondom, írom.

Azt gondolom, hogy ezek a dogok bőven elegendőek, hogy megértsük őket. Hatalmas erő és elszántság kell ahhoz, hogy lépjenek és sokan inkább a sorsukba beletörődnek ezek tudatában.

Vajon minden esetben féltékenység áll a bántalmazó kapcsolatok hátterében?

Nem mindig. A pszichopatáknak például folyamatos ingerre van szükségük, az ő esetükben mindig van egy fix áldozat és 1–2 átmeneti áldozat (sokszor) párhuzamosan. Náluk természetes, hogy amit például ők megtesznek, azzal gyanúsítják meg a partnerüket rendszeresen. A személyiségzavarosok esetében (többnyire a nárcisztikusoknál és a pszichopatáknál) ez elég gyakori jelenség, ami általában azért történik, hogy a saját dolgaikról a figyelmet eltereljék. Önbizalomhiány is állhat a háttérben és még persze nagyon sok minden más …

Gyanús-e a túl gyors és túl szép ígéretek?

(pl. külföldi eljegyzés pár hónapon belül)

Az, ha túl gyorsan halad egy kapcsolat, mindenképp gyanúra adhat okot. Például a bántalmazó meg akarja szerezni mihamarabb az áldozat felett a kontrollt. Ennek érdekében mindent bevet. A kapcsolat elején mindennel elhalmozza az áldozatot, eszményíti, eljegyzi, aki akkor még nem is sejti, hogy hamarosan kattan a bilincs a kezén. Ráadásul általában a bántalmazó mindezt nyilvánosan teszi, a környezet az odaadó, kedvesét imádó, tenyerén hordozó embert látja, így később kevesen hisznek az áldozatnak. Ez a csapda.

Személyes határok meghúzása

Óhatatlan, hogy egy kapcsolatban a felek átfolyjanak egymás életébe, manapság már sokan a közösségi tereket is közös profillal használják. Hogy álljunk ki magunkért, hol lehet meghúzni egy kapcsolatban a személyiséghatárokat?

Tudni kell határokat húzni... Ha meghúzzuk a saját határainkat és mondunk nemet, megtanítjuk az embereknek, hogyan kezeljenek minket. A híváslista lekérese, elszámoltatás, közös profil már gyanura adhat okot. A megyek mindenhova veled – persze mindez a saját érdekedben, mert féltelek, én csak jót akarok neked, majd én megvédelek mindentől… – még imponáló is lehet, de ez általában a kontroll része.

Ha nem húzzuk meg a saját határainkat, hiába várjuk később, hogy ne lépjék át ezeket. Ha valaki már egyszer átlépett bizonyos határokat velünk szemben, nem lehet tudni, hol fog megállni. Figyelni kell ezekre a jelekre és minél hamarabb megakadályozni ezeket, kilépni amint lehet, mert a helyzet csak súlyosbodni fog idővel és annál nehezebb lesz.

Coachként tapasztalatból

Coachként tapasztalja-e, hogy az áldozatok hibás szülői mintát hordozva ragadnak ilyen kapcsolatokban?

Igen. Olyan is létezik, hogy felnőttként azt a mintát otthonról hozza az áldozat, hogy azt gondolja, vagy az a megszokott, elfogadott, hogy az a nők természetes sorsa, hogy például az alkoholista apa minden nap elveri a családot és ezt tűrni kell, mert ezt látta, ez a norma. De üléseim során inkább gyakoribb az, amikor valaki tudatos manipuláció áldozata, beleszeret a bántalmazóba, mert az még a kapcsolat legelején magasztalta, tökéletesnek tűnt a kapcsolat, a bántalmazó elhalmozta az áldozatot virágokkal, ajándékokkal, szép szavakkal, majd a kontrollt megszerezve fordult a kocka.

Mikor pedig rájön arra, hogy miben van, keresi a kiutat, de az interjú elején felsoroltak miatt fél, vagy nem tud szabadulni. Ha meg is teszi, többször is visszaszippanthatja a bántalmazó kapcsolat, mire pontosan átlátja mire számíthat a továbbiakban. A bantalmazó kapcsolatból kiszállva már írtam mire lehet számítani, amit sokszor nehezebb elviselni, mint benne lenni. Éppen ezért se ítéljünk el senkit. Sokan (ahogy én is anno) jóhiszeműen, egy tökéletes kapcsolat reményében esnek ebbe a csapdába, amiből borzasztóan nehéz szabadulni.

Szeretettel : Zsuzsa
További részletek és felismerések a könyvemben: